Az egészen biztos, hogy az S60-as volt az utóbbi évek legjobban várt Volvója. A márkát szeretők, a tulajdonosok és a szakma is ezt az autót szemlélte úgy, mint a márka igazi új arcát. Pedig az autó ábrázata már évek óta létezik az XC60 képében.
Teszt: Volvo S60 D5 Summum. A legközelebbi rokonságban tehát kétség kívül az XC60-al áll az új S60-as. A motorok, a váltók, a hajtás és a futómű is meglehetősen hasonlatos, bár természetesen hangolásbeli eltérések vannak. Elég azonban a rokoni szálak boncolgatásából, lássuk miben több az újdonság, mint az elődje, vagy mint az összes többi Volvo. A kollégák, a laikusok és még pártatlan szemlélők is egyet értettek abban, hogy szép az autó, vannak szerethető részletei. Többen azonban rögtön hozzátették, hogy egyáltalán nem „Volvós” az autó. Az S60 azonban igazi egyéniség, ezt az bizonyítja leginkább, hogy a hasonlítgatók között volt, aki Fiattal, volt, aki Citroennel és volt, aki Lexussal látta egyformának. Valójában egyikre sem hasonlít, teljesen önálló megoldásokkal dolgoztak a svéd dizájnerek. Persze megvannak ennek a hátrányai is, erre később visszatérünk.
Az kétségtelen, hogy nincsenek hirtelen élek, szögletes formák, amik annyira jellemzőek voltak az elődre, vagy az eddigi Volvókra. Vannak helyettük lekerekítések, macskás lámpák, van dinamikus övvonal és kupés forma szedán kivitelben. Ennek az egyik legnagyobb vesztese - és itt jön a formánál ecsetelt hátrány - a csomagtartó, ami nem nagy (alapból 380 liter), ráadásul a lengőzsanérok sok helyet elvesznek az űrtartalomból és a rakodónyílás is szűk.
Szerintem ez megbocsátható hiányossága az autónak, de egy négytagú család nem szívesen indulna el nyaralni ezzel az autóval. Kivéve ha csomagok helyett elég nekik egy-egy bankkártya, mert utazni élvezet a Volvo újdonságával. Elől fejedelmi a kényelem és két átlagos testalkatú felnőtt hátul is jól elfér.
Az ülések kényelmesek, elől egyedül a lebegő középkonzol lehet kényelmetlen annak, aki a térdét oda szokta támasztani, de ez a szokás már néhány napos használat után átalakul. A felhasznált anyagok minősége kifogástalan, pontos illesztések, kellemes tapintású és illatú anyagok várják az utastérbe érkezőket. A komfortot egyedül az autópálya tempónál süvítő szélzaj rontja csak, de gyanítom ez a tesztautó első gyártási szériájának köszönhető. A vezetési élményhez sokat tesz hozzá a D5-ös motor, ami 205 lóerőt és 420Nm nyomatékot produkál. No nem a 7,8 másodperces százas sprint, vagy a gyár által ígért 6,3 literes átlagfogyasztás jelent garanciát arra, hogy a legtöbb esetben mosolyogva száll ki az ember az S60-ból. A futómű elképesztő, nagyon kemény, de igazi kanyarvadásszá teszi az egyébként nem könnyű (1,6 tonna önsúlyú) autót. Nem véletlen, hogy az USA-ban finomabbra hangolt futóművel kerül forgalomba az autó. A stabilitásra ügyelő berendezések toleránsak, partnerek az élményautózáshoz és valamelyest ki is iktathatók. A már említett D5-ös erőforrás hangja fenomenális, sok konkurens szeretne magának ilyen sportos orgánumot. Benzineseket megszégyenítő a hangja és a dinamika tartománya is. Nagyon jó választás egy, de szerintem a 6,3 literes vegyes fogyasztás elérhetetlen vele. Sokáig próbáltam úgy közlekedni vele, hogy figyeltem a fogyasztásra, de egy idő után mindig azon kaptam magam, hogy hagyom pörögni a motort, mert élvezet hallani a hangját. A hatfokozatú automataváltó sokat javult a korábbiakhoz képest, de még mindig nem tökéletes. Időnként sokat gondolkodik, cserébe viszont finoman kapcsol.
Azt tehát már látjuk, hogy jó autóval van dolgunk, de nézzünk még néhány bizonyítékot arra, hogy egy vérbeli Volvóról van szó. Elsőként térjünk vissza a belső térbe, ahol az új fedélzeti számítógép helyet kapott. A menüből közvetlenül elérhetők az autó biztonsági, kényelmi felszereléseinek beállításai, a navigáció és természetesen a hi-fi menürendszere. Gyorsan áttekinthető és megszokható rendszerről van szó, egyedül a navigáció kezelése nehézkes egy kicsit, de könnyen lehet, hogy az mindössze a szoftver hibája volt a tesztautóban. Minden funkciót elérünk a kormányon lévő gombokkal, de jobb a beállításokat álló helyzetben piszkálni, mert könnyen lankad a figyelem vezetés közben a rendszernek köszönhetően. A másik téma, amiből rögtön látszik milyen autóról beszélünk, az a biztonság. Az már nem különleges, hogy ABS, stabilitás kontrol, vagy tucatnyi légzsák vigyáz a vezetőre. Az S60 azonban jó néhány innovációval rendelkezik. A távolságtartó tempomat például egy segédmotorost is észlel és közbeavatkozik, ha a sofőr nem figyel. Megjelent az autóban az első kitekintő kamera, amely garázsból, vagy udvarból való kihajtásnál jön jól. A tolatóradar-kamera páros szintén nagyszerű, gyerekjáték parkolni az autóval. A legnagyobb áttörés viszont kétség kívül a gyalogosokra figyelő rendszer. A kamerából, radarból és lézeres érzékelőből álló City Safety már nem csak a dugóban araszolva fékez az elbambuló sofőr helyett, hanem az embereket is figyeli az autó környezetében. Azok autó elé kerülése esetén, pedig szintén fékez, sőt akár meg is tudja állítani az autót.
Adott tehát egy Volvo újdonság, ami jó eséllyel fut neki a márka eladásainak felfuttatásának. Európa-szerte keresett az autó, ráadásul heteken belül hazánkban is bemutatkozik az új sportkombi, a V60. Az ára is megfelel a piac által diktáltaknak, a tesztautónk alapára 11,9 millió forint, de a teljes felszereltséggel sem kerül többe 14,7 milliónál. Úgy tűnik tehát, hogy a Volvo abszolút megtalálta azt a piaci szegmenst, ami számára eddig elérhetetlen volt. A fiataloknak azért tetszik az autó, mert modern, az idősebbeknek pedig azért, mert fiatalnak akarnak tűnni. Az új S60-ast ezek a tények valószínűleg sikerre ítélték.
FOTÓK: HÜVÖSI CSABA Csörgő Balázs
|