Még a tavalyi évbúcsúztatón, fehérasztal mellett merült fel a gondolat, hogy ha valakinek ötlete és megvalósítási kedve akadna bármilyen köz-érdeklődésre számító eseményre (pl.: kirándulás, egyebek),ne tartsa vissza magát... Szervezze,jelezze. Gondoltam, a márkatársi autózást összekötve egy tokaji borkóstolóval, csak nem maradok egyedül.  Sok baráti, ill. céges rendezvényt volt szerencsém szervezni anno, így nosztalgikus lendülettel indítottam.

Első lépésben a szállásnak jártam utána. Kiderült, hogy kevés a hétvége egy nyáron... nem megy bármelyik szombat-vasárnap. A szállodák előre kissé hidegen reagáltak amikor a létszámot tizenöt és harminc közé saccoltam. Ez volt az elő-info. Az elkényeztetett, népszerű, tokaji szállodáknak persze nem igazán felelt meg ez a tág létszám-meghatározás, hiába ígértem, hogy hetente egyeztetünk szobaigényt, közeledve a napjához. Két szállodánál tartottam tűzben a vasat, mind a kettő feladta két héttel a dátum előtt, pontos létszám híján. Aztán sikerült rugalmasan működő vendégházat találni, ahol is - érzésem szerint - rendben volt az éjszakánk. No de ne ugorjunk előre.

Mire jött a tokaji program indulási napja, kiderült, hogy tömegek nem lesznek, nyár, magánprogramok, egyebek. Végül összeállt a csapat, három csatlakozási ponttal. Mint első, Vecsés Shell-kút Widhorse-Saci és társasága, Petiék fél óra múlva Gödöllőnél aztán délben a szerencsi Tesco parkolójába jött Balázs, és indultunk a vendégházba, a Bodrog partjára.

Szobafoglalás, kipakolás. Negyedórás séta, majd a Tisza hídon át, ahonnan érdekes a látvány, amint a Bodrog és a Tisza összefolyik. Időnként a két folyó színvilága tartósan megmarad így kétcsíkos  marad a folyó egy darabig. A szőke folyó túloldalán az étterem kerthelyiségében nem oly olcsó, de minőségi és halakban gazdag ételkínálatból bőséges ebéd. Mint utolsó csatlakozók megérkeztek Xidor-ék és Pizo. Anekdotázás, majd séta sok-sok fagylalton (!) át a pincesorra, az Erdős pincéhez.

Terveim szerint érkezés után sima magyaros pinceszer aztán jókedvűen hazaséta. Ez sem lett volna semmi, de bejött egy „zavaró” tényező. A pincesoron éppen lecsófesztivál volt. No de erről később. A pince egy tágas, a hegyoldalba kézi erővel kivájt nagyobb helyiségből állt, 10-15 fős „oldal szentélyekkel”, üres boros poharakkal, popsi alá párnácskákkal terítve. Az egyikbe bevackoltuk magunkat, kicsit szorosabban, mint a tartózkodó emberek… Az asztal körül, U-alakú elhelyezkedésünk a kellemes hűvös és a nemes penészes falak azonnal más világba helyeztek. Erre jöttek a borok! A hagyományos sorozat-kóstolás következett, privát/kézi gyártmányú borokkal. Nem esett nehezünkre! Indulás a száraz szamorodni (szam-narodni)-tól  egészen a  legédesebb–puttonyokig. Szépen nyugodtan…fejenként hét-nyolc decivel kisebbítve a táj borvagyonát...Majd lélekben egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A szeansz végén, már-már majdnem mint a jó rokonok.  Pincetulaj Katika (bormérnök), hangulatunknak megfelelően mindig informált kellemes előadásával arról a borfajtáról, amit éppen ittunk.

Majd több órai pincerabság… után kiszabadultunk a 30 fokos melegre (!) ahol is ugyan a lecsók végére, de az azt követő kultúrprogram elejére érkeztünk utcaszintre, mintegy 20-30-méter gyaloglás után. Fegyelmezett neveltetésünket már a pincében legyőzte a bor és a hangulat, mintegy 2-3-órán át folytatólagosan feledtük vélt és valós gondjainkat, fűszerezve talpalávaló vidéki zenével, tánccal. Később, kellemes fáradtságban sötét este elindultunk szállásunk felé. Egyenesen, de a  képzeletbeli tócsákat kerülgetve… Párszáz méter után mindig éhes kollégánk beszólt az útmenti kemping portára: Jó estét! Véletlenül nincs-e palacsinta a konyhán? Volt! Bepalacsintáztunk. Közeledett az éjfél, (ha jól emlékszem) amikor hazaértünk a vendégházba. Rövid idő alatt gyors alvás.

Reggel 8-körül ébredés, megbeszélve ki-ki mit álmodott, vagy nem. Tokaj főutcáján sétálva hangoltuk magunkat a többtojásos omlettre, majd kávé.

Petiék Rákócivárazni mentek Sárospatakra, mi pedig, a pesti volvoállampolgárok, egyelőre Miskolcot céloztuk meg. Megbeszéltük ugyan, hogy az én gépemben mindenkinek egyenesen Budapest a célja, (már sokszor jártunk Lillafüreden és  Egerben) Paciék pedig Lillafüredre készültek, de mégis! Paciékat teljesen megzavartuk azzal, hogy a tokaji más utas búcsúzás után egymást kerülgettük Miskolc szocreál utcáin, irányban Lillafüred/Eger felé, feleségem őnaccságától közvetlen Miskolc előtt támadt jó ötlete okán: menjünk mi is át a szép Bükkön. Majd így együtt Lillafüredig. Ott megint búcsú, sziasztok! Találkozunk a Volvo WIW-en. Aztán találkoztunk véletlenül Egerben a Székesegyház előtt. Aztán megint búcsú, most már igazi. Kis záporban zavartalan (!!!) M-3 on át Haza. Azóta tényleg csak  WIW fórumon. Hát ez történt.

Dicsérje más a programot,nekem (mint szervezőnek)nem illik! Csak annyit ahogy a mai fiatalok minősítenek: Q..va jó volt. Elsődlegesen a csapat! no  és  a hely miatt!

Jó autózást!

Atyus