Tokajban járt a Volvo WiW csapat |
Első lépésben a szállásnak jártam utána. Kiderült, hogy kevés a hétvége egy nyáron... nem megy bármelyik szombat-vasárnap. A szállodák előre kissé hidegen reagáltak amikor a létszámot tizenöt és harminc közé saccoltam. Ez volt az elő-info. Az elkényeztetett, népszerű, tokaji szállodáknak persze nem igazán felelt meg ez a tág létszám-meghatározás, hiába ígértem, hogy hetente egyeztetünk szobaigényt, közeledve a napjához. Két szállodánál tartottam tűzben a vasat, mind a kettő feladta két héttel a dátum előtt, pontos létszám híján. Aztán sikerült rugalmasan működő vendégházat találni, ahol is - érzésem szerint - rendben volt az éjszakánk. No de ne ugorjunk előre.
Szobafoglalás, kipakolás. Negyedórás séta, majd a Tisza hídon át, ahonnan érdekes a látvány, amint a Bodrog és a Tisza összefolyik. Időnként a két folyó színvilága tartósan megmarad így kétcsíkos marad a folyó egy darabig. A szőke folyó túloldalán az étterem kerthelyiségében nem oly olcsó, de minőségi és halakban gazdag ételkínálatból bőséges ebéd. Mint utolsó csatlakozók megérkeztek Xidor-ék és Pizo. Anekdotázás, majd séta sok-sok fagylalton (!) át a pincesorra, az Erdős pincéhez.
Terveim szerint érkezés után sima magyaros pinceszer aztán jókedvűen hazaséta. Ez sem lett volna semmi, de bejött egy „zavaró” tényező. A pincesoron éppen lecsófesztivál volt. No de erről később. A pince egy tágas, a hegyoldalba kézi erővel kivájt nagyobb helyiségből állt, 10-15 fős „oldal szentélyekkel”, üres boros poharakkal, popsi alá párnácskákkal terítve. Az egyikbe bevackoltuk magunkat, kicsit szorosabban, mint a tartózkodó emberek… Az asztal körül, U-alakú elhelyezkedésünk a kellemes hűvös és a nemes penészes falak azonnal más világba helyeztek. Erre jöttek a borok! A hagyományos sorozat-kóstolás következett, privát/kézi gyártmányú borokkal. Nem esett nehezünkre! Indulás a száraz szamorodni (szam-narodni)-tól egészen a legédesebb–puttonyokig. Szépen nyugodtan…fejenként hét-nyolc decivel kisebbítve a táj borvagyonát...Majd lélekben egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A szeansz végén, már-már majdnem mint a jó rokonok. Pincetulaj Katika (bormérnök), hangulatunknak megfelelően mindig informált kellemes előadásával arról a borfajtáról, amit éppen ittunk.
Petiék Rákócivárazni mentek Sárospatakra, mi pedig, a pesti volvoállampolgárok, egyelőre Miskolcot céloztuk meg. Megbeszéltük ugyan, hogy az én gépemben mindenkinek egyenesen Budapest a célja, (már sokszor jártunk Lillafüreden és Egerben) Paciék pedig Lillafüredre készültek, de mégis! Paciékat teljesen megzavartuk azzal, hogy a tokaji más utas búcsúzás után egymást kerülgettük Miskolc szocreál utcáin, irányban Lillafüred/Eger felé, feleségem őnaccságától közvetlen Miskolc előtt támadt jó ötlete okán: menjünk mi is át a szép Bükkön. Majd így együtt Lillafüredig. Ott megint búcsú, sziasztok! Találkozunk a Volvo WIW-en. Aztán találkoztunk véletlenül Egerben a Székesegyház előtt. Aztán megint búcsú, most már igazi. Kis záporban zavartalan (!!!) M-3 on át Haza. Azóta tényleg csak WIW fórumon. Hát ez történt.
Dicsérje más a programot,nekem (mint szervezőnek)nem illik! Csak annyit ahogy a mai fiatalok minősítenek: Q..va jó volt. Elsődlegesen a csapat! no és a hely miatt!
Atyus
|