Saci jóvoltából kipróbálhattam végre az új Volvo XC90-et. Személyiségfejlesztő nap volt, az biztos. :)

Megérkeztünk Zsámbékra a Driving Campbe a Volvo Autó Hungária meghívására - szép idő, napsütés (40 fok), bár ehhez képest túlöltözött hostessek. ;) Vittem fényképezőgépet, tartalék elemekkel. Na, mi maradt otthon? - igen, az SD kártya (hülye informatikus). De telefonnal csináltam pár képet, meg Saci is csinált párat, ezeket láthatjátok is.

Ezután meghallgattuk a hivatalos PR anyagot: röviden, tömören, de érdekesen összefoglalták az újdonságokat. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok oda a "videójáték" autókért, de hát erre megy a világ, meg azért ezek jó dolgok, meg Volvo, meg minden... Legyünk is túl gyorsan a fikázáson: videójáték, automata váltó, 2 literes turbómotorok - szóval minden egyben, amitől óvakodnék. Viszont baromi szépek! Nyilván biztonságosak is, ezerféle aktív és passzív biztonsági megoldás, katalógusokban, neten megtaláljátok, meg hamarosan Saci is ír majd róla valami vérbeli sajtósat.

Amit elsőre meg lehet állapítani: nagyon szépek, kívülről is, belülről is. Kívülről azért igyexik belesimulni a mostani divatba, bizonyos szögből nézve, ha letakarom a hűtőrácsot az emblémával, hirtelen nem tudom, hogy Tuareg, Q7, vagy mi... Valahogy volvóbb volt a régi XC formája. Megoldás: nem kell rossz szögből, kitakarva nézni. :) Belső: fotókat biztos láttátok, na de élőben még szebb. Bőrgarnitúra (szeretem a bőröd illatát....), faberakás, de nem Győzikés, hanem olyan igazi skandináv, ízléses. Beülve körülölel a cucc. Azt hittem, szűk lesz, de nem - hozzáteszem, kevés autóban nem érzem ezt, tekintettel arra, hogy 195 centimhez nem kis test párosul. Hozzáértem itt-ott, de nem fojtogatott a kárpit.:)

Három próbatétellel kellett megküzdeni: "országút" azaz öt kör a Driving Camp pályán, majd "merőleges parkolás hátramenetben pilótaként", valamint "offroad - utasként".

Első próbatétel: országút. Nagy arccal bevágódtam, Saci pedig mellém a jobb 1-be, és gyí az instruktor meg a többiek után. Elég gyorsan összébb ment az arcom, mert az instruktor srác nagyon csapatta a V60 T6-tal. Kicsit jobban tudott vezetni, ismerte a pályát és hangyányit laposabb autója volt... Hát mit mondjak: nyomtam a féket a kanyarok előtt, és kapaszkodtam a középkonzolba. Nem tudom, mennyire csikorogtak a gumik, mert isteni a hangszigetelése is, csak a megtaposott D5 hallatszott be (amikor próbáltam utolérni a csapat elejét és nem feltartani a mögöttem jövőket). Égő de jóval kisebb arccal szálltam ki, és jelentettem, hogy az az egy elkent bója, az én voltam. Megnyugtatott a srác, hogy volt az több is, nemcsak egy. Sorry.

Első feladat tanulságai:

• Azért, mert elmegyek a teszkóig meg az auchanig, nem biztos, hogy tudok vezetni, bármennyire is sportosnak és garázdának tűnik a V70-nel előadott közlekedési morálom.
• Ekkora tankot nem arra találtak ki, hogy 80-nal beszállj vele egy derékszögű kanyarba.

Igazából az előnyeit városi vagy hosszútávú utazásnál lehetne kipróbálni, reméljük egyszer erre is sor kerül majd

Második próbatétel: offroad, utasként. Beültünk egy sokatlátott pali mellé, aki magyarázatokkal és hatalmas dumával fűszerezve végigvitt minket a pályán. Ez átlag személyautós szemmel szintén beszarás. Aki próbálta, tudja: "most, most, most borulunk fel", erre mondja emberünk, hogy most tartunk az XC90 képességeinek kb. a felénél, oldaldőlés tekintetében. Lejtő le, emelkedő fel, aztán újra, előre, hátra, mindenhogyan. Ezt is tudja a kocsi: magától, számítógéptől, némi humán segítséggel stb. Nyilván nem G-merci, nem "pápai bütykös" gumik, de a kinézetéhez és a kategóriájához képest elképesztő. Átlag autós úgyse megy ilyen helyekre, de az érzés, hogy megtehetné...

Harmadik próbatétel: merőleges parkolás hátramenetben a parkolási asszisztens segítségével. Újszülöttnek ugyebár újdonság... Na, itt előre mondtam magamban, hogy "ez meg mi a f...nak egy autóba, maradj otthon, ha nem tudsz parkolni"... ehhez képest egy könnyen kezelhető és halál szórakoztató dolog. Na ez aztán annyira videójáték, hogy nem bírtam levenni a szemem a képernyőről, közben jutott eszembe, hogy azért kifelé is nézni kéne.

Aki még nem próbálta, annak a menet a következő:

- bekattintod a képernyőn (akkora mint egy IPad), hogy parkolni szeretnél.

- Haladsz lassan a parkoló autók mellett, 

- indexelsz abba az irányba, amelyik oldalon parkolni szeretnél.

- Kocsi szól, hogy "na, itt egy neked való hely, kövesd az utasításokat".

- Innentől elengeded a kormányt, játszol a fékkel.

- Állj, R, indulj, és a gép elkezdi tekerni a kormányt.

Ember, tolatsz egy kéttonás vassal, nézel egy ájpedet, ez meg tekeri helyetted a kormányt... B+!. Aztán szól, hogy állj, előre, mert ő igazítani akar... Itt már röhögtem, és átadtam magam a 21. századnak... :)

Ezek után az oktatóval közösen meggyőztük Sacit, hogy próbálja ki Ő is. Beégés esélye nulla, hiszen a gép csinálja, nem a csaj... :D És megcsinálta, nem is akárhogy! :) Ezek után visszapofátlankodtunk az országúti részhez, próbáltam megkaparintani az egyetlen benzinest, már csak az állítható futómű miatt. Hát nem sikerült.
Saci felbátorodott, és beült a bal 1-be, én pedig mellé. Ahhoz képest, hogy nem vezetett még automatát, meg gondolom ekkora tankot se, hősiesen teljesítette a pályát, s utolsó körben már mi mentünk a sor elején! Szerintem Saci csak udvarias akart lenni, így bevárt mindenkit! :D ;)

Végén újra rápróbáltam a T6-ra, megint nem sikerült, mentem még egyet a dízellel. Innen is "csókoltatom" az előttem lévő pilótát, mert klíma kikapcsolva, Mária rádió bekapcsolva, sor indul, én meg még az ülést állítgatom. Az első köröm (az ötből) ráment arra, hogy kikapcsoljam a déli misét... Persze gyalázatosan mentem, ívek nem voltak meg, fékeztem, mint a háziasszony az óvoda előtt, feltartottam a sort, stb, de bóját asszem most nem vittem.... :D Az autó tette a dolgát, kattogtak a relék is a műszerfal alatt, harapdáltak a fékek is. Ebből is gondolom, hogy nagyon béna lehettem, mert megdolgoztattam az összes menetstabilizáló, hülyementő rendszert. De végül is, informatikus vagyok, nem? :D

Mindent összevetve: hatalmas élmény volt, meseszép autók, fantasztikus bőrülések, nagy tapasztalatok, nagy tervek. Ha nagy leszek, veszek terepjárót, és megyek hegyen-völgyön. Ha még nagyobb, veszek mellé T5-öt, laposat, keményet, ami befeszül a kanyarba.... :D

Saci, mégegyszer köszönöm a lehetőséget!

SAttila