Egy borús, párás péntek reggel embertelen dugóban araszoltam a Volvo Galéria felé, az S90/V90 bemutatójára. Közben próbáltam átállítani az agyamat az előző délután vezetett nagykorú Defender világáról a civilizált autókra. És megfogadtam, hogy sem a bemutatón, sem a cikkben nem feszegetem a kétliter-négyhenger témát. Szóval felkészítettem kis lelkemet az esztétikai élmények habzsolására. Hát, a végére jóllaktam.

Aki járt már az említett Volvo szalonban, tudja, aki még nem, az a képeken láthatja, hogy szép világos skandináv dizájn uralkodik. Letakarva a két hajó, sejtelmesen világít a szöveten keresztül a fényszórójuk, a lepelre varrt Volvo embléma pont a helyén. Így becsomagolva is feltűnő a méretük, bár lehet, hogy csak a parkettán szokatlan két ekkora autó.

A tájékoztatón levetített prezentációkban bemutatták az új családot, melynek a tavaly látott és próbált XC90 volt az első tagja.

Felsrorolták a technikai újdonságokat, beszéltek az új motorokról (nem, nem, megfogadtam, hogy nem szólok be...). Mondjuk a szám sarka elkezdett remegni, amikor az új D5 (4 hengerrel) legújabb produkciójáról beszéltek, nevezetesen egy kis levegő tartályról (egy kis kompresszor tölti), ami alacsony fordulaton levegőt fúj a "turbóba", megpörgetve azt a kipufogógáz helyett, szinte nullára csökkentve az amúgy sem nagy turbólyukat. Hm, nagy ötlet.

A prezentáció végére a hostesslányok lerántották a "pamutot" - sajnos csak a kocsikról ;)

Első ránézésre (meg másodikra, harmadikra) megállapítottam, hogy baromi szépek. Évődjünk egy kicsit a formákról. Nyilván minden ilyen  mérvű dizájnváltásnál károgunk, hogy bezzeg az előző, az még "igazi" volt, ez már nem olyan... Hallottuk ezt a 850 előtt és után, majd 2000 körül, amikor az S80/V70 megjelent, és elmondtuk most is. Bár az igaz, hogy az S80 ugyan nem volt kocka, de eléggé egyedi volt a kortársai között. Hányszor mondtuk arra is, hogy "ááá, ez már nem az igazi Volvo forma". Most meg hüppögve néztük, hogy bezzeg ezek még.... Károgok egy kicsit én is: leírtam az XC-nél is, hogy túlzottan belesimul a mostani divatba. Elmegy egy előttem, ránézek, és elkezdenek pörögni a kerekek, hogy Q... X... Q... ja nem, az új XC! Persze ezt ellensúlyozza a hatalmas hűtőrács, a jelvény, illetve hátulról nézve megmaradt a lámpák jellegzetes alakjának a külső vonala. És persze hiányzik a kombi függőleges csomagtérajtaja. Na ennyit a károgásról.

Összességében szép. Nagyon szép. Néztem, néztem, valahogy a kombi jobban kiadja ezt a formát. Sokkal szebb, mint az S, mondtam magam elé. Aztán megnéztem azt is hátulról, nem, ez is szép. Nem, ez a szebb. Aztán vissza a V-hez, mégiscsak az. Mint a gyerek a játékboltban....

És akkor még csak kívülről láttuk. Rutinosan a legmagasabb felszereltségű változatokat hordozták körbe, azt is világos belsővel. Nincs mit magyarázni, eszméletlen szép. Nyilván gondosan válogatott, kézzel aprólékosan összerakott autókról van szó, de nincs okunk feltételezni, hogy másként lesz ez majd a szériagyártásban. Kidolgozott részletek, finom bőr mindenhol, igazi fa, finom dizájn. A küszöbök díszlécének kerete halvány világoskéken világít. A luxus ellenére nem feszeng benne az ember, már elsőre azt érzed, itthon vagy. A csomagtartó hatalmas, a világos kárpit gyönyörű (nyilván nem zöldségesrekeszeket fognak vinni vele). És ahol a szépség a funkcióval találkozik: a kis finom, fényes kihajtható fülek a valóságban félkilós vasdarabok, amihez egy lovat odaköthetsz. A hátsó ülések gombnyomásra ledőlnek, a padlóburkolatot gázos kitámasztó tartja, a csomagtér "felezhető" egy masszív határolóval. Minden van.

Nyárra ígérik az első példányokat, rendeléseket már vesznek fel. 14 millió körül van az induló ár. Epedve várom a menetpróbákat, tesztvezetést.

Ide kattintva megtekintheted a kapcsolódó képgalériát >>>